A hangosfilm megeszi a némafilmet reggelire
Budapesten a rendszerváltás előtt nagyon sok mozi működött. Kerületenként több is akár, és ez így volt a némafilm megjelenése óta. Már a mozgófilmkorszak elején sokan lehetőséget láttak az új szórakozási formában, ezért egyre-másra nyitottak a vetítőhelyek – gyakran egy-egy kávéház hátsó termében –, melyek egy részét nem is mozinak vagy filmszínháznak, hanem mozgónak nevezték el. És még egy csavar a névadáshoz: általában nem fantázianevet viseltek a kis korai mozik, hanem annak az embernek a nevét, aki megnyitotta őket. Aztán jött a hangosfilm, ami a vetítőhelyek nagy része számára véget vetett a jó időknek: az átállás olyan elképesztő összeget emésztett fel, amit sokan képtelenek voltak előteremteni, ezért vagy bezárták az intézményt, vagy továbbadták, vagy átalakították a profilt.
Rengeteg példát lehetne felsorolni a hangosfilmkorszak „mozirombolására”, de most maradjunk csak a Ferencvárosban, ahol a múlt század elején több mozi (azaz mozgó) is működött. A Ráday utcában volt Goldfeld Dániel Mozgója, ami egy kávéházban nyitott meg 1906-ban. Három évvel később kezdett a Haller utcában Filippánics Róbertné Mozgója, ami nagyjából 10 évig fogadta a filmrajongó vendégeket. Szintén a Haller utcában működött a Haller mozi, valamint a Világ, aminek később Magyarság lett a neve, majd újra Világ. Mindegyiknek a hangosfilm elterjedése tette be a kaput, egyik üzemeltető sem bírta ugyanis finanszírozni az átállást.
Csak a zene!
Van valami láthatatlan kapocs a mozik és az alternatív koncerthelyszínek, szórakozóhelyek között, legalábbis előszeretettel lesz egyik a másikból, és az sem kizárt, hogy a kettő egyazon helyen működik. A legjobb példa erre a Bajcsy-Zsilinszky úton található Toldi Mozi, ami 1932-ben nyitotta meg a kapuit. A rendszerváltás idején indult el a pincéjében a város akkoriban tán legjobbnak számító szórakozóhelye, a Razzia, ami akkor zárt be, amikor felújították a Toldit. A helyére beköltözött a Balázs Béla Stúdió, közben elindult a filmfesztiválos sikertörténet, a Titanic, a Toldi pedig fontos artmozihellyé vált. De már ekkor akadtak jelei, hogy egyszer visszatér ide a zene és a buli: itt volt ugyanis fontos bázisa a Hajtás Pajtás futárainak, valamint a hozzájuk kötődő zenekaroknak, sőt, a lazán szintén hozzájuk köthető Korai Öröm tagjai is rendszeresen a Toldiban találkoztak egymással. Aztán a 2000-es években újra visszatért a buli (elsősorban az elektronikus zene) a Toldiba, azóta pedig egymás mellett fut a vetítés és a partizás.
Azt viszonylag kevesen tudják, hogy a rendszerváltás időszakának egyik legfontosabb underground szórakozóhelye, koncerthelyszíne, a Fekete Lyuk is egy olyan épületben működött, ahol korábban mozi volt. A VIII. kerületi Golgota utcában 1927-ben nyitott meg az Ezermester mozi, ami 1948-ig üzemelt, majd a Ganz-MÁVAG kultúrotthona lett az épület. A pinceklubjában nyitott meg 1988-ban a Lyuk, ahol sok-sok alter és punkkoncert zajlott.
A IX. kerületi Kinizsi utcában állt az az említett közterületről elnevezett mozi, amit 1912-ben egy húsüzemből alakítottak át színházteremmé, a 20-as években aztán filmszínházként működött, sőt, itt volt a Pedagógiai Filmgyár is. Ekkor még Kultúr Színpad Mozgó néven ismerték, a Kinizsi nevet a háború után kapta meg. Tartottak vetítéseket a kertjében is, amit a 70-es évek elején zártak be, az épületet viszont 1979-ben felújították. 10 évvel később vált Blue Box mozivá, a vetítések mellett pedig koncerteket, kiállításokat, különféle kulturális programokat is tartottak itt, ám a 90-es évek végére már erős lejtmenetben volt a hely, amit 2000-ben vett át a Budapest Filmtől a Tilos Rádió. Itt csinálták meg a rendszerváltás utáni évek egyik legjobb helyét, a Kultiplexet, ami 2008-ban bezárt. Az épület helyén ma egy park található.
Ebben a részben meg kell említeni két másik mozit is. Az egyik a kőbányai Csajkovszkij, ami egy csak nyáron üzemelő kertmozi volt az egykori Dreher-kastély parkjában, de nemcsak vetítésekre gyűlt itt össze az ifjúság, hanem koncertszínpadot is ácsoltak a programszervezők. A mozi három időszakban – 1959 és 1962, 1965 és 1966, valamint 1978 és 1979 között – működött, és közben a zene is befigyelt. Nem véletlenül állt itt színpad: a mozi mellett 1971-től működött a Kőbányai Ifjúsági Park. Végül, de nem utolsósorban említést kell még tenni a Rottenbiller utcai Odeon moziról, ami eredetileg a körúton nyitott meg, de elég hamar, az 1910-es évek közepén költözött egy gyermekszínház helyére. Később nevet változtatott (Petőfi), majd az államosítás idején bezárt. Helyén 1952-től a Magyar Hanglemezkiadó Vállalat stúdiója működött, ahol hazai lemezek egész sorát rögzítették.
A majdnem-gyilkos mozi
Az 1969-es év egyik hűvös, kora esti előadásán, egy angol vígjáték, A magányos villa titka című film vetítésén kis híján tragédia történt. A vetítés alatt meghibásodott a fűtőberendezés, ami miatt füst öntötte el a mozit, a nézőteret és a vetítőt egyaránt. A nézők szerencsésen kijutottak a tiszta levegőre, a fűtő azonban rosszul lett és elájult, végül mentő vitte kórházba, ahol sikerült megmenteni az életét. A rossz állapotú mozi azonban nem úszta meg, két évvel később bezárták, majd pedig lebontották az épületet. Pedig a VIII. kerületi József Attila az egyik első mozi volt a fővárosban, még az 1900-as évek elején elején nyitott meg a Kálvária tér 7. szám alatt.
Egy igazán tüzes mozi
Maradva a majdnem-tragédiáknál, érdemes felidézni a VIII. kerületi Alfa mozi történetét is. Eredetileg a Ludovika Akadémia lovardája volt az épület, ami 1945 és 1958 között üresen állt, majd mozivá alakították. A Ludovika (akkor még Kun Béla) téri Alfa mozi az egyik legmenőbb vetítőhelynek számított a városban, a nézőtérre 1050 ember fért be, ami hatalmas szám egy mozihoz képest, az 1950-es évek végén legalábbis biztosan az volt. Az Alfa 1990-ig működött. Két évvel később egy gyújtogatás vetett véget a történetének: teljesen leégett az épület. Kész csoda, hogy személyi sérülés nem történt. Az Alfa helyén pedig felépült a Magyar Természettudományi Múzeum.
Óbuda legrégebbi mozijának kálváriája
Szerkesztőségünk közelében régóta áll egy félbehagyott épület: ennek helyén, a Bécsi úton volt egykor a III. kerület legrégebbi mozija, az Újlaki, ami egészen 1973-ig szolgálta ki az óbudaiak filmigényeit. A bezárást követően az épület üresen állt, és egyre romlott az állapota, ezért az 1990-es évek elején lebontották. Aztán pár évvel később az a döntés született, hogy a régi helyén egy új, modern épületet húznak fel, amiben más funkciók mellett életre keltik a régi mozit. A munkálatok elkezdődtek, majd leálltak, az épület félkészen áll azóta is a Bécsi út és a Lajos utca között. Ha egyszer felépül, nem biztos, hogy lesz benne mozi.
A mozi, ami kétszer volt első
A VIII. kerületben, a József körút egyik sarkán állt a Bányász, ami 1910 környékén nyitott meg, és azzal magára vonta a figyelmet, hogy ez volt a főváros első olyan mozija, amiben nem egy, hanem két vetítőterem működött. Így az ide betérő filmrajongónak volt választása abban a tekintetben is, hogy melyik előadásra vált jegyet. Később sorra nyitottak a többtermes mozik, és a Bányász elveszítette ebbéli jelentőségét, így az 1970-es évek elején egytermessé építették vissza. Azonban a rendszerváltás környékén pár évre sikerült visszaszereznie egy pole-pozíciót: 1990-ben Graffiti néven nyitott újra és lett Budapest legelső videómozija. Ennek az a jelentősége, hogy a 90-es évek elején még nem tudtak hivatalosan behozni minden filmet, de jobb-rosszabb minőségű kópiákon nyilvánosan (például kávézókban, sörözőkben, éttermekben) bármit meg lehetett nézni. A Graffiti ettől a gyakorlattól egy fokkal hivatalosabb forma volt. De ezek a jó idők sem tartottak örökké: 1999-ben végleg bezárt a videómozi.
(Borítókép: FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György – Fortepan)
